Szülőként szerintem sokunkban van egyfajta félelem a kamaszkortól — lázadó tinédzserek és hangos veszekedések jutnak róla eszünkbe. Sokan úgy érzik ilyenkor, hogy elveszítik a kapcsolatot a gyermekükkel.
Hogyan változhatnak meg így a dolgok egyik pillanatról a másikra? És hogyan birkózzunk meg szülőként ezekkel az új helyzetekkel?
Az Anyasztori legújabb epizódjában Szekeres Adrien énekesnő volt a vendégem, akinek két lánya már túl van a kamaszkoron. Megosztotta velünk, hogyan élte meg ezt az időszakot, és hogy mik voltak azok a fontos alapelvek, amelyek átsegítették rajta.
Új érdeklődési körök, új kihívásokkal
Adrien már a beszélgetés elején kiemelte, mennyire fontos, hogy valóban odafigyeljünk a gyerekünkre.
❓ Mi köti le?
❓ Mi iránt érdeklődik?
❓ Miben tehetséges?
Szerinte szülőként a mi felelősségünk minél többet megmutatni neki a világból, aztán támogatni abban, amit választ — még akkor is, ha ez egy számunkra idegen terület.
Így történt, hogy a lánya magától talált rá egy sportágra, Adrien pedig – bár voltak kétségei – hagyta, hogy belevágjon. Fél évig kitartóan járt az edzésekre, mire végül maga mondta ki: „Anya, ez nagyon durva sport.”
Adrien szerint ez a megtapasztalás és felismerés sokkal többet ért, mintha már az elején ő figyelmezteti a lányát.
Hogyan fog viszonyulni hozzánk a gyerek, amikor új mintákkal találkozik?
A kamaszok egyre több családmintával találkoznak, és ez szinte elkerülhetetlenül összehasonlításokhoz vezet. A szülőben ilyenkor jogosan merül fel az aggodalom, hogy a gyereke idegen mércével kezdi mérni a saját családját; megkérdőjelezi majd az otthoni szokásokat és szabályokat.
Adrien szerint ez ugyanúgy fordulhat pozitív irányba is – a kérdés csak az, milyen családi hátteret alakítunk ki még jóval a kamaszkor előtt:
“Hogyha addig egy viszonylag jól funkcionáló családban nőnek fel, és a gyerekek biztonságban érzik magukat, és szeretet veszi őket körül, és tudják a dolgukat, és vannak céljaik az életben, akkor akkor sokszor szerintem inkább a környezetükkel van bajuk, nem a szülőkkel.”
Az egyik lányuk például elment bulizni, de hamar hazajött, és azt kérdezte:
„Anya, hát ez mi ez? Mi nem így bulizunk.”
Neki ugyanis az otthoni minta jobban tetszett, mint amit másoknál tapasztalt.
Be kell avatkoznunk a rossz döntésekbe?
Nehéz megállni, hogy ne szóljunk közbe, amikor a gyermekünk olyasmit dönt el, amiről mi már tudjuk, hogy nem fog működni.
Adrien szerint, ha nincs szó életbevágó kérdésről, jobb hagyni őket megtapasztalni. Például, amikor négyéves kislánya papírcsíkokból próbált ketrecet építeni, hagyta, hogy magától jöjjön rá: nem fog összeállni.
„Minél később kezdjük el őket hagyni gondolkodni, annál később hoznak majd jó döntéseket.”
Szerintem ez volt a beszélgetés egyik legfontosabb mondata. Meg kell tanítanunk a gyermekünket gondolkodni. Így mikor sorsdöntő választás elé kerül, már tudni fog önállóan megfigyelni és mérlegelni.
Hogyan segítsünk nekik a pályaválasztásban, anélkül, hogy rájuk erőltetnénk?
Amikor egy olyan nagy horderejű dologról van szó, mint a pályaválasztás, sok szülő nem tudja, mivel segít többet. Ha határozott utat mutat a gyermekének, vagy ha háttérben marad és hagyja, hogy magától találjon rá?
Adrien is szembesült ezzel a problémával. Az egyik lányukat négy külföldi művészeti egyetemre is felvették, miközben egy itthoni, civil szakmát adó intézmény is nyitva állt előtte.
Adrien háttérben maradt, nem mondta meg, ő mit szeretne. A lányuk végül a ballagása napján úgy döntött, hogy itthon marad, miután rájött: nincs összefüggés az felsőfokú képzettség és a művészi siker között.
“Bízni kell bennük, hogy meghozzák a jó döntést.” — mondta Adrien.
Nem önzőség magunkkal is törődni egy kicsit
Adrien a beszélgetésünk végén azt javasolta az anyáknak, hogy ne féljenek kikapcsolni néha.
😊 töltsenek egy kis időt a barátaikkal
😊 beszéljék ki más anyákkal a saját tapasztalataikat, problémáikat
😊 találják meg azokat az örömforrásokat, amik az ő szórakozásukat szolgálják
Hiszen nem önzőség, ha anyaként magunkkal is törődünk. Ha az anya jól van, nagyobb segítséget tud nyújtani a gyereknek, aki stabil támaszt keres a kamaszkor viharában.
Erről is szó volt még a beszélgetésben:
👩👦 Hogyan kezeljük a konfliktusokat a kamasz gyerekünkkel?
👩👦 Mikor hogyan kommunikáljunk? Miért fontos a szülők közötti együttműködés?
👩👦 Miért nem akar Adrien a lányai legjobb barátnője lenni?
Erről szól az Anyasztori
Az Anyasztori podcasttal évek óta azon dolgozom, hogy olyan témákról beszéljünk őszintén, amelyek valódi segítséget adnak a családoknak.
Mert a mai szülők folyamatos nyomás alatt élnek:
🤔 hogyan legyenek türelmes szülők,
🤔 hogyan ne kiabáljanak a gyerekkel,
🤔 hogyan kezeljék a dacot vagy a hisztit,
🤔 és hogyan kapcsolódjanak jobban a gyerekeikhez.
Nem tökéletes szülőket szeretnék látni. Hanem kapcsolódó, figyelő, tudatos felnőtteket.
A műsor korábban a TV2-n is futott, ma pedig podcast formában segítjük a szülőket a gyereknevelés, a gyerekpszichológia, a kommunikáció, a pozitívnevelés és a családi kapcsolatok kihívásaiban.
Hallgasd meg az epizódot!
Csak házimunka közben van időd? Kapcsold be Spotify-on!
Van egy fél óra kávészüneted? Nézd meg YouTube-on!
Az Anyasztori podcast elérhető még Apple Podcasten és Deezer-en is.
Kíváncsi vagyok a véleményedre
Te hogyan éled (vagy élted) meg a gyermeked kamaszkorát? Te mikor hagyod önállóan dönteni a gyermeked — és mi az a pont, ahol közbeszólsz?
Írd meg kommentben!
Kövesd az Anyasztorit social felületeken is
Kövess minket további gyereknevelési tartalmakért és szakértői beszélgetésekért:
Felhívás szakértőknek és márkáknak
Ha szakértőként vagy márkatulajdonosként olvasod ezt a cikket, és fontos számodra a gyerekek és a családok támogatása, jelentkezz partnerként vagy PR interjúra!
szerkesztoseg@boldoggyerek.com
Így hamarabb látnak téged, mint a konkurenciát, miközben egy fontos társadalmi ügy mellé állsz és támogatod az Anyasztori munkáját.
