A válasz az, hogy a nevelés nem egy adott életkorhoz kötődik. Valójában a szülő minden egyes reakciójával nevel. Nem csak akkor, amikor tudatosan tanítani szeretne valamit, hanem minden helyzetben.
Ha türelmetlen a gyerekkel, azzal nevel.
Ha agresszíven reagál egy helyzetre, azzal is.
Ha azt a mintát mutatja, hogy problémákat erővel kell megoldani, az is nevelés.
És ugyanígy, ha megértő, barátságos, türelmes és szeretetteljes, azzal is nevel. A nevelés tehát nem más, mint a gyermek fejlődésének elősegítése fizikai, lelki, szellemi és jellembeli szinten. Mégis, a szülők nagy része ezt félreérti, vagy nem tudatosan alkalmazza.
Különösen a várandósság alatt vagy a baba első hónapjaiban a figyelem leginkább a fizikai dolgokra irányul. Milyen cipője legyen? Milyen színű legyen a gyerekszoba fala? Milyen játékokat vegyünk, melyik mesekönyvet szerezzük be, milyen fejlesztő játékok léteznek, hányas méretű ruhákat vásároljunk?Ezek mind fontos kérdések, de közben gyakran háttérbe szorul a lelki, a szellemi és a jellembeli nevelés.
Sokszor azt is látni, hogy ezek hiányát a szülők később „megpróbálják megvásárolni”. Megjelennek azok a mondatok, amelyek feltételekhez kötik a viselkedést: „viselkedj jól, mert múlt héten is elvittelek moziba”, vagy „maradj csendben, mert megkaptad azt a drága cipőt”.
Ezek a minták azonban nem egyik napról a másikra alakulnak ki. Már egészen kicsi korban elkezdődnek, és később meghatározzák a gyermek reakcióit és hozzáállását.
A szülő nemcsak a konkrét helyzetekben nevel, hanem azzal is, ahogyan gondolkodik a gyerekről. Egy olyan személynek látja, akit „meg kell leckéztetni”? Vagy egy olyan embernek, aki a jövő társadalmát fogja építeni?
Minden egyes hozzáállás, minden kimondott szó és minden viselkedésminta építi a gyermeket. A szokások, a reakciók, az, hogy mi számít „normálisnak” a szülő számára, mind hatással vannak arra, hogy a gyerek hogyan viszonyul majd a világhoz.
Egy hétköznapi szituáció, például a pelenkázás, jól megmutatja, hogyan jelenik meg a nevelés már egészen pici korban is. Ez a baba számára egy kiszolgáltatott helyzet: hanyatt fektetik, levetkőztetik, történnek vele dolgok, amelyeket nem ért. Bár a szülő jót tesz vele, ő ezt csak akkor tudja megélni biztonságosnak, ha kap hozzá kapaszkodót. Ezért kulcsfontosságú a kommunikáció.
Érdemes minden egyes lépést elmondani: mi történik éppen, mi fog következni. A kommunikáció azonban nem csak szavakból áll. A baba érzékeli a szülő érzelmi állapotát is, hogy feszült-e, ideges-e, türelmetlen-e, vagy éppen nyugodt és jelen van.
Teljesen más élmény számára, ha azt érzi, hogy „le kell győzni”, mint az, ha énekelnek neki, beszélnek hozzá, és bevonják a helyzetbe. Ebben segíthet az is, ha kap a kezébe egy tárgyat, ami leköti a figyelmét. Egy színes, csörgő, számára érdekes eszköz (különösen, ha újdonságként hat) elég lehet ahhoz, hogy az a néhány perc nyugodtabban teljen.
A legfontosabb felismerés talán az, hogy a nevelés nem egy későbbi feladat. Nem akkor kezdődik, amikor a gyerek „elég nagy lesz hozzá”. Már most is zajlik. A reakciókban, a szokásokban, a szavakban, az érzelmekben. Abban, hogy a szülő mit tart igaznak, hogyan viszonyul a gyermekhez, és milyen mintát mutat neki nap mint nap. És ezek az apró, hétköznapi pillanatok azok, amelyek hosszú távon a legnagyobb hatást gyakorolják a gyermek fejlődésére.
Ha felismered, hogy változtatni szeretnél a mintáidon, de úgy érzed, elakadtál a gyereknevelésben, vagy szeretnél tudatosabban reagálni nehéz helyzetekben, írj egy üzenetet a hello@boldoggyerek.com e-mail címre, és segítek!
Ha további segítségre van szükséged és a megoldásra törekszel, hogy ezeket megelőzd ⬇️
Keresd Facebook oldalunkat, ide kattintva!
Instagram napi tippek sztoriban ide kattintva érhető el.
Videós tartalmak naponta TikTok-on itt találod!
Boldog Gyerek Akadémiánk itt érhető el, szülőknek szóló gyereknevelési kurzusokkal, amiket online, otthonról végezhetsz el.
