Sok szülő keres rá arra, hogy miért tépi a haját a kisgyerek, miért nem viseli el a hajcsatot a kislánya, vagy mit kezdjen a dackorszak ilyen furcsa megnyilvánulásaival. A válasz sokszor nem ott van, ahol elsőre gondolnánk. Nem a hajcsat a probléma, és nem is egyszerű rossz szokásról van szó, hanem a gyerek kontrollérzetéről és a saját testéhez való viszonyáról.
Egy anyuka írta nekem, hogy a másfél éves kislánya eleinte csak kivette a hajcsatot a hajából, főleg pelenkázás közben. Később azonban durvább lett a helyzet, ha fáradt volt, éhes vagy dacos, már marokszámra tépte a haját. A hajcsat nem maradt meg, a helyzet egyre feszültebb lett, és hiába próbálták kérni, magyarázni, nem segített.
Ez az a pont, ahol sok szülő elakad. Úgy tűnik, mintha a gyerek direkt csinálná, pedig valójában egy teljesen érthető reakcióról van szó.
Szülőként nagyon jó érzés a gyereket csinosítani. Szép ruhák, hajcsat, hajpánt, copfok, ez egy közös élménynek is tűnhet. Itt azonban van egy kulcskérdés, amit érdemes feltenni, hogy ez kinek az igénye. A szülőé vagy a gyereké.
Ha a hajcsat a szülőnek fontos, mert úgy látja szépnek a gyereket, akkor a gyerek ebben nem dönt. Ez elsőre apróságnak tűnik, de a gyerek szempontjából a saját testéről van szó. Amit nem győzünk hangsúlyozni, hogy a kisgyerek teste az övé. Nem a szülőé, nem másé. Bár a szülő felel érte, ez nem jelenti azt, hogy figyelmen kívül hagyhatjuk azt, amit ő érez.
Amikor egy kisgyerek nem viseli el a hajcsatot, vagy tépi a haját, az sokszor annak a jele, hogy elveszett a kontrollérzete. Azt tapasztalja, hogy valaki más dönt a teste felett, és erre reagál daccal, hisztivel vagy akár hajtépéssel. Innen alakul ki az a bizonyos ördögi kör. A szülő egyre határozottabb lesz, a gyerek egyre erősebben tiltakozik.
A megoldás nem a tiltásban vagy a szigorításban van, hanem abban, hogy visszaadjuk a gyereknek a kontroll élményét.
Ezt érdemes nyugodt helyzetben gyakorolni, amikor a gyerek nem fáradt vagy nyűgös. Megkérhetjük például, hogy mutassa meg, hol van az ő teste, majd azt, hogy hol van a szülő teste. Minden alkalommal visszajelzünk egy „köszönöm, hogy megmutattad” mondattal, ezzel segítjük, hogy megélje a saját határait.
Egy másik egyszerű gyakorlat, amikor egy kisebb tárgyat adunk egymásnak. Odaadjuk neki, visszakérjük, és minden alkalommal nyugtázzuk. Ezzel megtapasztalja, hogy ő irányít, ő ad és ő vesz el. Ez az élmény később a saját testére is kiterjed.
Amikor ez a kontrollérzet visszatér, a gyerek már nem kényszerül arra, hogy hajtépéssel vagy ellenállással jelezzen. És innen jön a nehéz rész a szülőnek, hogy ha nem szeretné a hajcsatot, akkor nem tesszük vissza.
Ha most magadra ismertél, és benned van az a feszültség, hogy valamit máshogy kellene csinálni, akkor érdemes továbbmenni ezen az úton. Csatlakozz a Boldog Gyerek Power Tagsághoz, ahol találsz olyan képzéseket, amelyek segítenek jobban érteni a kisgyerek viselkedését és a dackorszak működését.
Boldoggyerek Power Tagság
És ha szeretnél még több ilyen hétköznapi helyzetre konkrét, érthető magyarázatot, akkor nézz fel a TikTok oldalamra is. Lehet, hogy pont egy következő videóban hallod meg azt a mondatot, ami nálatok is mindent átfordít.
Te hogyan oldanád meg a hajcsat kérdést? Írd meg a videó alatt kommentben!
@boldoggyerek Miért tépi a gyerek a haját? 2 gyakorlattal! #gyereknevelés #nevelés #boldoggyerek #nevelés #nevelésitipp #BoldogGyerek #hajtépés #kislány #kontroll #test #birtoklás #gyerekkelvagyok #anyaság #anya
♬ eredeti hang - BOLDOGGYEREK - BESZÉDES HENI
